Mindenért küzdeni kell!!!

2012-02-24 20:34:41

Lassú víz partot mos?

Még együtt vagyunk. El sem hiszem. :) Vajon mit nevezünk kapcsolatnak? Az én elképzelésem szerint kapcsolat az, amikor egy héten többször találkozik két ember, szinte naponta beszélnek valamilyen formában, tudnak egymás dolgairól. Kapcsolatnak nevezhető-e az, amikor a napi kapcsolattartás ugyan megvan, viszont a találkozások csak hétvégére esnek? Ha úgy vesszük, tapasztalatlan vagyok a kapcsolatok terén. Három barátom volt hosszabb távon, egyikük a férjem lett. Lehetséges lenne, hogy az életkor előrehaladtával mást jelent egy kapcsolat, mint fiatal korban? Más értékek a fontosak, ez nem is lehet kérdés. Azt hiszem ez a kapcsolat nehezen indul, de az mindenesetre örömmel tölt el, hogy még tart. Nem vagyok egyszerű eset, ahogyan ő sem. Nagyon rég maga él, próbálok a kedvében járni. A napokban jártam egy orvosnál, akivel nagyon jó a viszonyom. Ismer régóta, tudja az összes gondomat. Tud az önértékelési zavaromról is, a nulla önbizalmamról. Mesélt egy történetet, ami alapján elgondolkodtatott. Sokszor kimondtam már, ezerszer eldöntöttem, hogy változtatok az élethez való hozzáállásomon, és most azt hiszem, ezt  az elhatározást nem is húzhatom tovább. Ő keményen az arcomba vágta, hogy abba kellene hagynom az önsajnálatot, észre kellene vennem a bennem rejlő értékeket, és azt hogy igen, mégis csak elképzelhető, hogy kellek valakinek. Ajánlott egy könyvet elolvasásra. Mosolyogtam is, mert ez a könyv megvan nekem, bár még egy oldalt sem olvastam el belőle. Most itt tartok éppen. Bízom benne, hogy legközelebb egy sokkal boldogabb ember írását olvashatjátok majd!  Jelentem, útnak indultam! :)

Tovább »

Címkék:

2011-12-21 20:32:03

Ez meg vajon mi?

Másfél hónapja már, hogy felzavarta életem nyugvó állóvízét egy férfi. Visszanézve az eltelt hetek történéseire, sajnos be kell lássam, hogy ebben az esetben sem jött el értem a nagy ő. Tart a "kapcsolatunk", naponta érdeklődünk egymás iránt, de azt érzem magamon is, és rajta is, hogy egy bizonyos jellegű érdeklődésen túl nem akarunk egymástól többet. Ezzel egyébként semmi problémám nem lenne más esetben, mivel egészséges, felnőtt emberek életének ez velejárója. A gond csak annyi, hogy nekem ez nem elég. Gyakorlatilag eljutottam egy újabb problémához : várjak-e még, hogy a már meglévő kémiai és biológiai vonzalom mellé társul-e érzelmi vonzalom is ( mindkét részről), vagy zárjam rövidre ezt a dolgot még frissiben. Hamarosan eldöntöm majd, miképp legyen. Gondolkodom azon is, vajon rákérdezhetek-e egy közel 50 éves embertől, vajon tervez-e többet velem, mint a szabadidejének hasznos eltöltését? Nagy dilemma... :) Lehet, gyerekesnek tűnnek ezek a mélázások, de legalább most  kellemesebb dolgok foglalkoztatnak, mint hetekkel ezelőtt, mikor élni is nehezemre esett.

Tovább »

2011-11-19 17:07:14

Káosz a köbön II.

Találkoztunk végre. Ugyan nem azon a napon, amelyiken megbeszéltük először, hanem másnap. Rám bízta a döntést, mikor találkozzunk. Így több időt tudtunk együtt tölteni, csaknem az egész napot.  Csodaszép nap volt! Mintha az idő is kiszimatolta volna, hogy ez számomra fontos nap.  Három közeli városban voltunk, tópartokon sétáltunk,  néztük a vizimadarakat, a természetet, hogyan készül fel a téli álomra. Régen éreztem magam ilyen jól. Beszívtuk az erdők, és a vizek őszi illatát. Sokat beszélgettünk, hihetetlen őszinteséggel, tudott rólam sok mindent, a tragédiákat az életemből. Elmondtam neki, hogy van egy lakótársam, finoman fogalmazva sem ujjongott, amin tényleg egy percig sem csodálkoztam. Elhangzott a szájából az a kérdés, amire esküdni mertem volna, hogy kimondja: Fordított helyzetben Te mit szólnál? Mondtam neki, hogy csak abban bízhatok, hogy hisz nekem, ha ismerne, tudná, hogy nem verem át. De miért is bízna bennem egy randi után? Kifejtettem neki részletesen, hogy mik miért történtek ezzel a témával kapcsolatban, csak reménykedni tudok, hogy hitelt ad a szavaimnak, és talán folytatjuk az ismerkedést.  Azóta is mindennap tartjuk a kapcsolatot valamilyen módon, így azt hiszem, nem engedett el. Úgy érzem, régóta Ő az első, akivel el tudnék képzelni egy kapcsolatot mindenféle gátlás nélkül. Aztán meg majd kiderül...az is lehet, hogy már elcsesztem.

Tovább »

Címkék:

2011-11-12 12:14:02

Az első hét, és egyéb dilemmák...

Megtörtént az összeköltözés. Ma egy hete élettel kezdett megtelni ez a ház, amely eddig egy magányos lélek hol hangos, hol hangtalan önmarcangolásának volt fültanuja. Néhány tapasztalattal máris gazdagabb lettem, pl. hogy reggel, munkába indulás előtt mégsem kell nekem 2 óra, hogy formába hozzam magamat ébredés után, bőven megy ez 40 perc alatt is. :) Az is biztos, hogy nálam hangtalanabbul nem mos fogat a világon senki, valamint az is nyilvánvalóvá vált, hogy eltudok aludni már este 10 körül is. Furcsa, ha valaki motoszkál a házban, 3.5 évig ilyen csak elvétve történt meg. Amint írtam, lakótársamhoz érzelmi szempontból nem köt semmi, mégis a sors furcsa játéka olyan helyzetbe hozott, aminek megoldásán irgalmatlanul gondolkodom, bár kevés az idő, pár óra alatt ez elfog dőlni. Ugyanis pár nappal ezelőtt egy számomra elérhetetlennek tűnő pasi randit kért tőlem. MIvel nulla önbizalommal vagyok megáldva, ( ami annyit tesz, hogy a fogalmat ismerem, de mint tulajdonsággal nem rendelkezem,) erős kétségek merültek fel bennem egyáltalán hogy jöhettem szóba?! Néhány levélváltás a Facebookon, pár sms, és ha minden igaz, ma megesik az első találkozás. Ismerjük egymást felületesen, Ő az egyik ügyfelem, de sosem vettem észre rajta, hogy bármiféle szimpátiát érezne irántam.  Nem tudom, hogyan folynak majd az események, hiszen oly mértékben bizalmatlan vagyok a korábbi bejegyzéseimben leírtak miatt, hogy nem lesz egyszerű újra nyitnom bárki felé is. De azt hiszem, az már nagy fegyvertény tőlem, hogy esélyt adok magamnak a változásra...

Tovább »

Címkék: ,

2011-09-25 21:01:03

...Újra itt vagyok! :)

Két éve voltam itt utoljára, iszonyatosan telik az idő. Alapvetően semmi különös nem történt az elmúlt két évben, életem rendeződni látszik, bár korántsem a normális szinten. Makacs lény az ember, sokszor még a saját hibájából sem képes tanulni. Ezzel én is így vagyok. Az "Új életet kezdek" periódusom folyamatosan tart, talán olyan lesz ez is, mint a Luca széke...Hamarosan megosztom az életem egy emberrel, akivel a kapcsolatom megfogalmazhatatlan. Nem a barátom, nem a szerelmem, nem a haverom,  köztünk egy olyan kötelék van, ami mindezeknél erősebb vagy másabb. Egy plátói szerelem lett visszafojtva azért, hogy ez a kapcsolat megmaradjon, hogy ilyennek maradjon. Megbeszéltük, hogy ami köztünk van, az többet ér egy szerelemnél. Ideköltözik hozzám alig egy hónap múlva, fura lesz, mert hosszú távon 3 éve nem lakott velem itt senki. A ház, amiben lakom, nekem, egyedül nagy, neki meg nincs hova mennie, így adódott a lehetőség. Nem tudom, hogyan megy majd az együttélés, vannak ellendrukkereink, és támogatóink is szép számmal. Sokan nem értik meg, hogy miért engedek  magamhoz egy olyan embert, aki nem a párom, és nem is lesz az sosem. Meg kell tennem, mindig ezt mondom. Csak igy tudok segíteni. A babatémáról teljesen leálltam, nem lesz több próbálkozás. Kitartok amellett, hogy nem szeretnék gyermeket. Attól a pofontól, amit 4.5 éve kaptam az élettől, még mindig cseng a fülem. Konkrét terveim közt szerepel némi önbizalom megszerzése, a lefogyott kilók megtartása, (bááár rezeg a léc erősen) a halálhoz való erős vonzódásom leküzdése, valamint tervem még az is, hogy a szeretteim többet lássanak mosolyogni, mint sírni a jövőben. Igyekszem...

Tovább »

Címkék:

2009-09-05 19:44:47

Csak egy link...

Aki olvassa a blogomat, az nem fog meglepődni, ha erre a linkre kattint:

http://www.gyertyagyujtas.hu/index.php/4999.kivalasztott

Tovább »

Címkék: ,

2009-07-20 14:59:31

Önsajnálat? -Viszlát!

Ma akár pezsgőt is bonthatnék. Ünnepelni valóm van. Ma egy éve hagyott el a férjem. De nincs kedvem ünnepelni. No nem azért, mert a szívem odáig lenne érte, hanem mert a közöttünk levő ügyek erre nem jogosítanak fel. Ezek a dolgok szinte már természetes, hogy anyagi jellegűek, nem kevés levét iszom annak, hogy tíz hónapig még a szakításunk után bizalmat adtam neki. A közelmúltban totálkárosra törte a nevemen lévő lízingelt autót. Nevezzetek csak anyagiasnak, de miután megtudtam, hogy nem kis szerencsével (talán most előszőr köszönhet valamit annak, hogy erősen túlsúlyos), túlélte a balesetet, elkezdtem a fejem vakarászni, hogy hogyan lesz tovább.  Ahogy az várható volt, a baleset következményeként munkaképtelen lett, erős kérdés, hogy a sérülései nem maradandóak-e. Persze, a legfontosabb, hogy meggyógyuljon. Naivitásom határtalan volt, mindaddig még nem értesültem a felhalmozott tartozásról. Kevés gerinc szorult belé, vagy inkább sok "raffkó" hisz kevés ember nem használta volna ki az adandó lehetőségeket. A szakítás után nála maradhatott az autó, valamint egy előfizetéses telefon. Mindkettő az én nevemen. Tényleg nagy hülye voltam. Ennek vége. Új életet kezdek. Muszáj is, mivel férjem nem szándékozik visszatérni a családi fészekbe, őszintén szólva számomra Ő már annyira elvesztette a dicsfényét, hogy már nem is szeretném visszakapni.

A fenti kép( mely az én bal bokámat jeleníti meg) is egy szimbóluma az én  "Új életet kezdek" tervemnek. Régebbi bejegyzéseimben írtam, hogy a kisfiunkat 3 napos korában elvesztettük. Halála után nem sokkal az interneten rátaláltam egy olyan közösségre,  ami olyan anyákat, apákat tömörít, akiknek angyalkáik vannak. Ez a közösség választotta egyik szimbólumának a pillangót. Innen adódott az ihlet, mivel én is érintett vagyok, elkészítettem ezt a tetoválást. Egyébként eléggé nehezen bírom a fájdalmat, így nem kis meglepetésemre szolgált, hogy csak egy kicsi fájdalmat éreztem közben. Amikor elkészült (anyám halálának évfordulóján, puszta véletlen volt) , tesómmal összenéztünk, és mintha mindkettőnk szeme furcsán csillogott volna. Az enyém biztosan, hisz ekkor esett le a tantusz! IGEN, MEGCSINÁLTAM! Az első dolog hosszú idő óta, ami a saját, igazi akaratomból történt. Sosem fogom megbánni! A jelentése másnak érdektelen, van, aki ennek tudatában sem érti meg, de ne is értse meg soha!

 

Tovább »

Címkék: ,

2009-03-26 22:16:57

Határon túl

Nemrégen meghívást kaptam Marosvásárhelyre. Egy ismerősöm édesanyját vittük haza. Jó ötletnek találtam, hogy elmenjek, mert úgy éreztem teljesen felőrlöm magam az állandó egyedüllétben. Gyönyörű volt az út. Én, mint tősgyökeres alföldi lány,  tátott szájjal néztem a tájat. Szöges ellentéte  annak, ahol én élek. Az idő is nagyon szép volt. Megmutatta, mekkora az ereje. Szikrázó napsütés után egyszerre csak hóviharban találtuk magunkat, aztán megint kiderült. Tíz órás út után megérkeztünk egy kellemes panzióba, amit magyar házaspár vezet. Négy napot töltöttem odakint, kevés idő, mégis bepillantást engedett egy másik életbe, egy más világba. Ott is van szegénység, nem is kicsi, mégis úgy éreztem, egy sokkal nyugodtabb, békésebb világba érkeztem, mint amit itthon hagytam. Rengeteg élménnyel gazdagodtam, megismeretm új ízeket, ettem bárányt, meg halat, amit tulajdonképpen nem is szeretek, de ott nagyon finom volt. Megismertem igazi, jó embereket. Ha pár napra is, de kikapcsolódtam. Remélem, hamarosan lesz valaki, akit karonfoghatok, és együtt sétálunk majd egy jó nagyot az erdélyi tájakon.

Tovább »

Címkék:

2009-02-28 22:31:17

Most mi van?!

Komolyan mondom, lassan úgy érzem magam, mint egy elmebeteg. Képtelen vagyok az érzéseimet rendbetenni,  halvány lila segédfogalmam sincs arról, hogy mit szeretnék. Itt van példának a férjem, aki 8 hónapja nem tartja fontosnak, hogy megossza velem az életét, és mégis, máshol nyavajog, panaszkodik, hogy de jó lenne hazajönni. Elém nem áll, a legtöbb, hogy néha az sms-iben (!) el-elkottyint pár szót, ami miatt azt érzem, h hazahúz a szíve. Nemrégiben egy beszélgetés során azt mondta, hogy küzd az esze a szíve ellen. Nekem ez a mondat olyan, mintha óhéber nyelven mondta volna. Értettem, amit mond, de a tartalmát fel nem foghatom. Vagy lehet, hogy ez az ő  "bölcsessége, bölcselete"  lenne a kulcs? Tudom, és ismerek is olyan volt párokat, akiknek tényleg azért kellett szakítani, mert a józanész azt diktálta, hiába volt meg az érzelem. (kiderült a vérszerinti rokonság, nagy korkülönbség volt). Ezekben a helyzetekben szinte törvényszerű a szakítás, legalább is az én elveim szerint. Hogyan tud az ember valakitől elszakadni, aki mindig ad egy-egy jelet, amivel elbizonytalanít? Lehet, h épp ez a cél. Némi időhúzás, amíg nem talál jobbat, addig talonban tart. Sérülékenyebb, és labilisabb vagyok, mint hittem... Körülbelül egy éve, tavasszal, amikor készültem a második beültetésre, akkor írtam talán azt, hogy kezdem lassan meghallani a madarak csicsergését. Mennyi minden történt azóta, a madarak nemsokára újra csiripelnek, én meg bizonytalanabb vagyok magamban, mint valaha voltam. az benne a legszebb, hogy sok minden, ami a sorsommal kapcsolatos, nem rajtam múlik...

Tovább »

Címkék: ,

2009-02-14 20:40:59

Káosz a köbön

Elég régen írtam már bejegyzést, igazándiból mostanában nehezen jönnek a gondolatok. Zajlik körülöttem az élet, mióta magam vagyok. Mintha a sors nem rakott volna helyre eléggé, mindig történik valami. Mióta egyedül vagyok, nagyon üresnek érzem a házat, amiben élek. Régebben szerettem itt lakni, de hetek óta egyre rosszabb. Sokat vagyok magam, nehezen tartom a kapcsolatokat, igazándiból az ijeszt meg, hogy szeretek is magam lenni. Nem tudom, hogy jól látom-e, de ez nincs így jól. Néha nem is hiszem, hogy van ebből az állapotból kiút. Felbukkant egy férfi is az életemben, de egyszerűen nem vagyok képes vele találkozni. Érzem a falat, ami a szívem köré épült. Nem tudatos hárítás ez, inkább ösztönös. Talán nem vagyok még kész egy új párkapcsolatra, vannak még elvarratlan szálak a lelkemben. Mostanában kevésbé látom derűsnek a jövőt, önbizalmam egyenlő a nullával. Ma voltam kint a temetőben a fiúknál, morbid, de így emlegetem a fiamat, a sógoromat, és apósomat. Mindig megnyugvást hoztak ezek a "látogatások", de ezúttal nem. Pedig régen voltam a sírkertben. Most érzem, hogy egy hullámvasúton ülök, az érzéseim úgy cikáznak, hol jobban vagyok, hol rosszabbul. Hamarosan rendbe szedem az életem, legalább is nagyon szeretném, ha sikerülne.

Ma Valentin napja van. Számomra nem jelent semmit, sosem tartottuk, mert mikor minden rendben volt, mindennap a szerelmesek napja volt. Mégis, azoknak, akik boldog párkapcsolatban élnek, kívánok minden szépet és jót!

Tovább »

Címkék:

2009-01-01 14:35:53

Boldog Új Évet!

Eljött ez a nap is. Túl vagyunk az ünnepeken. Ilyenkor hajlamos az ember némi összegzést tartani az elmúlt év történéseiből. Kinek jobban, kinek rosszabbul sikerült a 2008. éve. De ezek a dolgok mindig relatívak. Mert mikor azt hiszem, hogy az elcseszett életemnél nem lehet rosszabb, rá kell döbbennem, hogy dehogy is nem. Mert nem mindegy, hogyan nézünk egy-egy helyzetet. A pohár félig üres, vagy félig tele van. Újév napján fogadkozunk, ezt teszünk, ezt nem teszünk, és hasonlók. Két dolgot én is megfogadtam. Csak egyik sem rajtam múlik. De rábízom magam a sorsra, hiszen amit meg lehet tenni ezezben az ügyekben, én megtettem, és teszem folyamatosan. Azt szeretném, ha végre tényleg eljönne az én időm, és nem csak a völgybe le mennék, hanem végre a hegyre fel is! Békés, boldog újévet kívánok mindenkinek!

 

Tovább »

Címkék:

2008-12-17 16:53:27

Köszönet

Köszönöm mindenkinek az eddigi, és az ezt követő hozzászólásait! Képes vagyok még ezekből is erőt meríteni!!!! Ezer puszi!

Tovább »

Címkék:

2008-12-16 20:09:16

Érzelem

Korábban írtam már arról, hogy a férjem pár hónappal ezelőtt kilépett nyolc éve tartó kapcsolatunkból. Ez a tény az első sokk hatás után egészen érthetővé vált. Érzésem szerint nagyon jó döntést hozott. Akkor tette ezt, amikor még nem  mérgesedett el a kapcsolatunk ezért-azért, és megtudjuk beszélni a dolgainkat, a lezáratlan ügyeinket meg tudjuk oldani. Némiképp érzékenyen érintett, hogy különélésünk egyik oka egy harmadik személy volt, aki szépen, fokozatosan belépett férjem életébe. Nem hibáztatom, hiszen ahogy egy szerelemhez szerencsés esetben két ember kell, úgy a szakításhoz is két ember "össz munkája" szükséges. Miután kihevertem az első fájdalmas napokat, heteket, próbáltam leszűrni a tanulságokat is. Azt mondják, lehet, hogy nem pontosan idézem, de az, ami nem öl meg, az megerősít. Rá kellett jönnöm, hogy bizony voltak dolgok, amiket rosszul csináltam, másképp kellett volna, más stílusban. De az is nyílvánvalóvá vált, van, amiből nem szeretnék leadni. Hiszek abban, hogy hiába a rohanó élet, amire annyi mindent, annyi minden hiányát ráfogunk, igen is szükség van a szeretetre, a szerelemre, és a meghittségre. Nem tudom, hogy meddig tart ilyenkor a "gyászév", de úgy döntöttem, kinyitom a szívem. Eleinte visszahúzott az, hogy névlegesen még férjnél vagyok, de aztán arra gondoltam, hogy férjemet sem izgatta a házasság intézménye, amikor félrelépett. Van valaki az életemben, aki nagyon fontos nekem, azt hiszem, tudnám, tudom tiszta szívemből szeretni. Nem tudom, a sors mennyire akarja, hogy legyen valami ebből az ismeretségből, de most úgy érzem, sok mindent megadnék érte. Abban biztos vagyok, amennyiben barátságnál tovább nem fejlődik a kapcsolatunk, én akkor is nagyon boldog leszek, mert ő egy olyan férfi, akinek a barátsága is nagyon értékes. Bízom benne, hogy ennyi rossz, és kellemetlen élmény után végre rám mosolyog a szerelem, a szerencse, és végre élhetem azt az életet, amire mindig is vágytam. Nem elérhetetlen dolgok ezek: egészség, férj, gyerekek...

 

Tovább »

Címkék: ,

2008-12-15 18:14:08

...mert túl kell élni mindent...

Egy ideje nagyon szeretek idézeteket, aforizmákat, bölcsességeket olvasni. Ma találtam erre az idézetre, ami megdöbbentően illik az életemre. Szeretném megosztani másokkal is, hát íme:     "Megbocsájtottam a megbocsájthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem, mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszont szeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem.
DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK!"
    
            


                    

 

Tovább »

Címkék: , ,

2008-12-14 17:10:45

A szeretet ünnepe kapujában...

Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én a Karácsony ünnepét nem szeretem. Valami oka ennek mindig volt, és talán nem voltam arra érett, hogy ezeket az okokat orvosolni tudjam. 9 éves voltam, amikor a szüleim elváltak. Gyerekként már eleve az megviselt, hogy válnak, az meg végképp nem esett jól, hogy ezt karácsony előtt tették. De aztán ért a meglepetés! Hiába volt már papírja a szüleimnek arról, hogy már nem tartoznak össze, az ünnepet együtt töltöttük! Még most is olyan jó érzés erre gondolni! Aztán következtek a "kétlaki" ünnepek, hiszen édesapám talált másik társat,  így nem működhettek a közös összejövetelek. Nagyobbacska fejjel mindig azon törtük a fejünket nővéremmel, hogyan osszuk be az időt, hogy mindenki kedvére tegyünk. Anyu nem igazán találta helyét a válása után,  volt némi gondja az alkohollal is, és ezzel a mi kedvünket is elvette a dínom-dánomtól. Aztán elvesztettük Öt. Onnan fogva jött a nagy üresség. Valahol Ő tartotta össze a szűkebb családunkat. Néhány év szomorú ünnepe után jött egy szép karácsony. Épp szenteste mozdult meg a babám a pocakomban, nagyon boldog voltam, hogy ilyenformán érezhettem Őt. Sajnos az újév tragédiát hozott, elvesztettük a kisfiunkat. Abban az évben nálunk nem volt karácsony.  Az  idei év sem volt éppen felemelő, férjem elhagyott. De úgy döntöttem, a mostani karácsonyomat nem adom! Már elkezdtem a karácsonyi díszítést, eldöntöttem, hogy veszek egy kisebb fácskát, és próbálom magam ráhangolni a szentestére. Szeretném végre érezni a karácsonyi illatokat, ízeket, hangulatokat.  Az ajándékozást is megoldottam, kisebb kedvességekkel készülök, mert azt vallom, hogy nem az számít, mennyi pénzt költünk ajándékokra. A Karácsony alapvetően a szeretet ünnepe. Nyilván nem mondok azzal nagy újdonságot, hogy nem csak ezeken a napokon kell egymásra odafigyelni, hanem az év többi napján is. Ez nem mindig megy persze, hiszen az élet nem csak abból áll, hogy "Szeressük egymást gyerekek!" De törekedni kell arra, hogy az szerint éljünk, úgy szeressünk, ahogy azt visszavárjuk. Hisz van egy mondás: Amilyen az Adjon Isten, olyan lesz a Fogadj Isten! Békés, boldog Karácsonyt kívánok Mindenkinek!

 

Tovább »

Címkék: , ,

2008-11-01 22:25:38

Emlékezés

Ezt az idézetet mindenképp szeretném megmutatni:

Tovább »

Címkék: ,

2008-11-01 15:20:16

Mindenszentek, Halottak napja

Valahogy nem tudok megbarátkozni a halállal, és a vele kapcsolatos dolgokkal. Azt felértem ésszel, és kellő bölcsességgel, hogy aki megszületik, az meg is hal. Ehhez nem kell túl sok ész. Anyám 52 évesen, fiam 3 naposan ment el, és apósom is korán itthagyott bennünket. Az idő múlásával parsze a sebek is gyógyulni kezdenek, és azok a bizonyos miérttel kezdődő mondatok is elfogynak egyszer. Nem vagyok nótórius temetőbe járó, hívő meg pláne nem, de ilyenkor mindig valami meghitt, meleg érzés kerít hatalmába. Nagyon sok sírt keresünk fel ilyenkor. Sajnos egyre többet. Nehéz az elmúlás, de egyszer eljön, nincs mese.

Tovább »

Címkék: , ,

2008-10-12 10:18:18

Egyszer fent, egyszer lent

Az elmúlt hetek eseményei önvizsgálatra kényszerítettek, és érdekes lett az eredmény. Be kellett látnom, hogy rengeteg dologban hibáztam a házasságom és más kapcsolatok felbomlásában. Persze, mindenhez két ember kell, de eldöntöttem, hogy sok mindent másképp csinálok, ha módom adódik rá. Első lépésként egy számomra kedves embernek elmondtam azokat a dolgokat, amiket ő nem feltétlen akart hallani, de van amikor tehetetlen az ember ilyen esetekben. Elég érdekes szituáció volt.

Tovább »

Címkék: , ,

2008-09-14 16:23:56

Miért én lennék kivétel?

Hát elköltözött a férjem. Július 20-án közölte, nem bírja tovább. Az első sokk után be kellett látnom, hogy egy nagyon jó döntést hozott. Lehet, hogy én sosem tettem volna meg. Lassan két hónapja lesz, hogy külön vagyunk, de az igazi elszakadás csak pár napja kezdődött meg. Idáig kb két naponta kommunikáltunk, de ez a menetrend megváltozni látszik. Önámítás lenne azt hinni, hogy a távolság erősebbé tesz egy ilyen kapcsolatot. Beláttuk mindketten, hogy a mi közös életünknek vége. Tudom, nem én vagyok az egyetlen, és sajnos nem is az utolsó, aki elválik a párjától, de mégis fáj, és furcsa. De mint annyiszor az elmúlt években ismét fel fogok állni, és megmutatom, nem adom fel!

Tovább »

2008-04-18 21:17:06

Valami változik. Valami változik?!

 Nem mondhatnám magamról azt, hogy gyorsan döntök,  hiába kos a csillagjegyem. Állítólag, mi kosok szeretünk fejjel menni a falnak. Amiről most írok, az a gondolat régóta formát öntött már a fejemben. Nemrég voltunk 6 éves házasok, kapcsolatunk 8 éve tart. Tudom, ez nem egy nagy idő, de tudva az előzményeket, sokan fabatkát sem adtak volna ezért a kapcsolatért. Sőt, voltak, akik nem kis energiát fektettek abba, hogy mi ne lehessünk egy pár. Végül, mégus csak nekik lesz igazuk?!

Tovább »

Címkék: ,

2008-03-25 20:23:08

Ez van...

Eljött tehát a nagy nap. Ma megtudtam. Tisztán, érthetően, de nem kíméletlenül. Nem vagyok terhes. Nem sikerült. Pedig annyira bíztam benne! Állítólag semmi sem történik ok nélkül. Magyarázatok mindig vannak. Mindenre. Arra is, hogy nekem és a többi lombikos sorstársamnak miért kell ennyi rettentő fájdalmon keresztül menni, várni a napokat,  heteket. Biztosíték pedig nincs a jó hírekre. Magyarázat van a z ide-oda megszült gyermekekre, de nincs magyarázat a miértekre. Pedig egyszer ezekre a kérdésekre választ kellene kapni. Pl.: MÉRT VELEM TÖRTÉNIK MINDEZ?!

Tovább »

Címkék:

2008-03-23 21:42:13

MIÉRT?!

Az élet furcsa dolgokat produkál. Ma írtam az első bejegyzést, nem gondoltam, hogy ma újra írnom kell.

Tovább »

Címkék: , , , ,

2008-03-23 15:12:51

Egy újabb próbálkozás...

Igazándiból a kályhától kellene kezdenem. Alaphelyzet: Természetes úton nem lehet gyermekünk.

Tovább »

Címkék:

A blog rövid leírása

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy legyen egy hely, ahol a gondolataimat kiírhatom magamból. "Zsenge" korom ellenére sok mindenen vagyok túl, és ezek ismeretében még mennyi minden előtt. Egyfajta terápiát kezdek most, és remélem a gyógyulás sem marad el! Akkor ugorjunk is neki....

Rólam

"Megbocsájtottam a megbocsájthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket, elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást, csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak, nevettem, amikor már nem bírtam tovább. Szerettem, és szerettek, de sokszor elutasítottak. Volt, hogy szerettek, de nem tudtam viszont szeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben, felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem, hogy meghalok a vágytól. Féltem, hogy elveszítek valakit, aki nagyon fontos számomra; a végén mégis elveszítettem. De túléltem, és még most is élek!"

Blogroll

Archívum

Kedvenc szerzők

Blogom címkéi



http://rss.dorakme04.blogter.hu/