2011-12-21 20:32:03
Másfél hónapja már, hogy felzavarta életem nyugvó állóvízét egy
férfi. Visszanézve az eltelt hetek történéseire, sajnos be kell
lássam, hogy ebben az esetben sem jött el értem a nagy ő. Tart a
"kapcsolatunk", naponta érdeklődünk egymás iránt, de azt érzem
magamon is, és rajta is, hogy egy bizonyos jellegű érdeklődésen túl
nem akarunk egymástól többet. Ezzel egyébként semmi problémám nem
lenne más esetben, mivel egészséges, felnőtt emberek életének ez
velejárója. A gond csak annyi, hogy nekem ez nem elég.
Gyakorlatilag eljutottam egy újabb problémához : várjak-e még, hogy
a már meglévő kémiai és biológiai vonzalom mellé társul-e érzelmi
vonzalom is ( mindkét részről), vagy zárjam rövidre ezt a dolgot
még frissiben. Hamarosan eldöntöm majd, miképp legyen. Gondolkodom
azon is, vajon rákérdezhetek-e egy közel 50 éves embertől, vajon
tervez-e többet velem, mint a szabadidejének hasznos eltöltését?
Nagy dilemma... :) Lehet, gyerekesnek tűnnek ezek a mélázások, de
legalább most kellemesebb dolgok foglalkoztatnak, mint
hetekkel ezelőtt, mikor élni is nehezemre esett.
Tovább »
- Írta: dorakme04
- Hozzászólások: 6
2011-11-19 17:07:14
Találkoztunk végre. Ugyan nem azon a napon, amelyiken
megbeszéltük először, hanem másnap. Rám bízta a döntést, mikor
találkozzunk. Így több időt tudtunk együtt tölteni, csaknem az
egész napot. Csodaszép nap volt! Mintha az idő is
kiszimatolta volna, hogy ez számomra fontos nap. Három közeli
városban voltunk, tópartokon sétáltunk, néztük a
vizimadarakat, a természetet, hogyan készül fel a téli álomra.
Régen éreztem magam ilyen jól. Beszívtuk az erdők, és a vizek őszi
illatát. Sokat beszélgettünk, hihetetlen őszinteséggel, tudott
rólam sok mindent, a tragédiákat az életemből. Elmondtam neki, hogy
van egy lakótársam, finoman fogalmazva sem ujjongott, amin tényleg
egy percig sem csodálkoztam. Elhangzott a szájából az a kérdés,
amire esküdni mertem volna, hogy kimondja: Fordított helyzetben Te
mit szólnál? Mondtam neki, hogy csak abban bízhatok, hogy hisz
nekem, ha ismerne, tudná, hogy nem verem át. De miért is bízna
bennem egy randi után? Kifejtettem neki részletesen, hogy mik miért
történtek ezzel a témával kapcsolatban, csak reménykedni tudok,
hogy hitelt ad a szavaimnak, és talán folytatjuk az
ismerkedést. Azóta is mindennap tartjuk a kapcsolatot
valamilyen módon, így azt hiszem, nem engedett el. Úgy érzem,
régóta Ő az első, akivel el tudnék képzelni egy kapcsolatot
mindenféle gátlás nélkül. Aztán meg majd kiderül...az is lehet,
hogy már elcsesztem.
Tovább »
- Írta: dorakme04
- Hozzászólások: 4
Címkék: randi
2011-11-12 12:14:02
Megtörtént az összeköltözés. Ma egy hete élettel kezdett
megtelni ez a ház, amely eddig egy magányos lélek hol hangos, hol
hangtalan önmarcangolásának volt fültanuja. Néhány tapasztalattal
máris gazdagabb lettem, pl. hogy reggel, munkába indulás előtt
mégsem kell nekem 2 óra, hogy formába hozzam magamat ébredés után,
bőven megy ez 40 perc alatt is. :) Az is biztos, hogy nálam
hangtalanabbul nem mos fogat a világon senki, valamint az is
nyilvánvalóvá vált, hogy eltudok aludni már este 10 körül is.
Furcsa, ha valaki motoszkál a házban, 3.5 évig ilyen csak elvétve
történt meg. Amint írtam, lakótársamhoz érzelmi szempontból nem köt
semmi, mégis a sors furcsa játéka olyan helyzetbe hozott, aminek
megoldásán irgalmatlanul gondolkodom, bár kevés az idő, pár óra
alatt ez elfog dőlni. Ugyanis pár nappal ezelőtt egy számomra
elérhetetlennek tűnő pasi randit kért tőlem. MIvel nulla
önbizalommal vagyok megáldva, ( ami annyit tesz, hogy a fogalmat
ismerem, de mint tulajdonsággal nem rendelkezem,) erős kétségek
merültek fel bennem egyáltalán hogy jöhettem szóba?! Néhány
levélváltás a Facebookon, pár sms, és ha minden igaz, ma megesik az
első találkozás. Ismerjük egymást felületesen, Ő az egyik ügyfelem,
de sosem vettem észre rajta, hogy bármiféle szimpátiát érezne
irántam. Nem tudom, hogyan folynak majd az események, hiszen
oly mértékben bizalmatlan vagyok a korábbi bejegyzéseimben leírtak
miatt, hogy nem lesz egyszerű újra nyitnom bárki felé is. De azt
hiszem, az már nagy fegyvertény tőlem, hogy esélyt adok magamnak a
változásra...
Tovább »
- Írta: dorakme04
- Hozzászólások: 5
Címkék: összeköltözés, randi
2011-09-25 21:01:03
Két éve voltam itt utoljára, iszonyatosan telik az idő.
Alapvetően semmi különös nem történt az elmúlt két évben, életem
rendeződni látszik, bár korántsem a normális szinten. Makacs lény
az ember, sokszor még a saját hibájából sem képes tanulni. Ezzel én
is így vagyok. Az "Új életet kezdek" periódusom folyamatosan tart,
talán olyan lesz ez is, mint a Luca széke...Hamarosan megosztom az
életem egy emberrel, akivel a kapcsolatom megfogalmazhatatlan. Nem
a barátom, nem a szerelmem, nem a haverom, köztünk egy olyan
kötelék van, ami mindezeknél erősebb vagy másabb. Egy plátói
szerelem lett visszafojtva azért, hogy ez a kapcsolat megmaradjon,
hogy ilyennek maradjon. Megbeszéltük, hogy ami köztünk van, az
többet ér egy szerelemnél. Ideköltözik hozzám alig egy hónap múlva,
fura lesz, mert hosszú távon 3 éve nem lakott velem itt senki. A
ház, amiben lakom, nekem, egyedül nagy, neki meg nincs hova mennie,
így adódott a lehetőség. Nem tudom, hogyan megy majd az együttélés,
vannak ellendrukkereink, és támogatóink is szép számmal. Sokan nem
értik meg, hogy miért engedek magamhoz egy olyan embert, aki
nem a párom, és nem is lesz az sosem. Meg kell tennem, mindig ezt
mondom. Csak igy tudok segíteni. A babatémáról teljesen leálltam,
nem lesz több próbálkozás. Kitartok amellett, hogy nem szeretnék
gyermeket. Attól a pofontól, amit 4.5 éve kaptam az élettől, még
mindig cseng a fülem. Konkrét terveim közt szerepel némi önbizalom
megszerzése, a lefogyott kilók megtartása, (bááár rezeg a léc
erősen) a halálhoz való erős vonzódásom leküzdése, valamint tervem
még az is, hogy a szeretteim többet lássanak mosolyogni, mint sírni
a jövőben. Igyekszem...
Tovább »
- Írta: dorakme04
- Hozzászólások: 0
Címkék: újra
2009-09-05 19:44:47
Aki olvassa a blogomat, az nem fog meglepődni, ha erre a linkre
kattint:
http://www.gyertyagyujtas.hu/index.php/4999.kivalasztott
Tovább »
- Írta: dorakme04
- Hozzászólások: 0
Címkék: gyertyagyújtás, gyertyagyujtás
2009-07-20 14:59:31
Ma akár pezsgőt is bonthatnék. Ünnepelni valóm van. Ma egy éve
hagyott el a férjem. De nincs kedvem ünnepelni. No nem azért, mert
a szívem odáig lenne érte, hanem mert a közöttünk levő ügyek erre
nem jogosítanak fel. Ezek a dolgok szinte már természetes, hogy
anyagi jellegűek, nem kevés levét iszom annak, hogy tíz hónapig még
a szakításunk után bizalmat adtam neki. A közelmúltban totálkárosra
törte a nevemen lévő lízingelt autót. Nevezzetek csak anyagiasnak,
de miután megtudtam, hogy nem kis szerencsével (talán most előszőr
köszönhet valamit annak, hogy erősen túlsúlyos), túlélte a
balesetet, elkezdtem a fejem vakarászni, hogy hogyan lesz
tovább. Ahogy az várható volt, a baleset következményeként
munkaképtelen lett, erős kérdés, hogy a sérülései nem
maradandóak-e. Persze, a legfontosabb, hogy meggyógyuljon.
Naivitásom határtalan volt, mindaddig még nem értesültem a
felhalmozott tartozásról. Kevés gerinc szorult belé, vagy inkább
sok "raffkó" hisz kevés ember nem használta volna ki az adandó
lehetőségeket. A szakítás után nála maradhatott az autó, valamint
egy előfizetéses telefon. Mindkettő az én nevemen. Tényleg nagy
hülye voltam. Ennek vége. Új életet kezdek. Muszáj is, mivel férjem
nem szándékozik visszatérni a családi fészekbe, őszintén szólva
számomra Ő már annyira elvesztette a dicsfényét, hogy már nem is
szeretném visszakapni.
A fenti kép( mely az én bal bokámat jeleníti meg) is egy
szimbóluma az én "Új életet kezdek" tervemnek. Régebbi
bejegyzéseimben írtam, hogy a kisfiunkat 3 napos korában
elvesztettük. Halála után nem sokkal az interneten rátaláltam egy
olyan közösségre, ami olyan anyákat, apákat tömörít, akiknek
angyalkáik vannak. Ez a közösség választotta egyik szimbólumának a
pillangót. Innen adódott az ihlet, mivel én is érintett vagyok,
elkészítettem ezt a tetoválást. Egyébként eléggé nehezen bírom a
fájdalmat, így nem kis meglepetésemre szolgált, hogy csak egy kicsi
fájdalmat éreztem közben. Amikor elkészült (anyám halálának
évfordulóján, puszta véletlen volt) , tesómmal összenéztünk, és
mintha mindkettőnk szeme furcsán csillogott volna. Az enyém
biztosan, hisz ekkor esett le a tantusz! IGEN, MEGCSINÁLTAM! Az
első dolog hosszú idő óta, ami a saját, igazi akaratomból történt.
Sosem fogom megbánni! A jelentése másnak érdektelen, van, aki ennek
tudatában sem érti meg, de ne is értse meg soha!
Tovább »
- Írta: dorakme04
- Hozzászólások: 2
Címkék: évforduló, pillangó
2009-03-26 22:16:57
Nemrégen meghívást kaptam Marosvásárhelyre. Egy ismerősöm
édesanyját vittük haza. Jó ötletnek találtam, hogy elmenjek, mert
úgy éreztem teljesen felőrlöm magam az állandó egyedüllétben.
Gyönyörű volt az út. Én, mint tősgyökeres alföldi lány,
tátott szájjal néztem a tájat. Szöges ellentéte annak, ahol
én élek. Az idő is nagyon szép volt. Megmutatta, mekkora az ereje.
Szikrázó napsütés után egyszerre csak hóviharban találtuk magunkat,
aztán megint kiderült. Tíz órás út után megérkeztünk egy kellemes
panzióba, amit magyar házaspár vezet. Négy napot töltöttem odakint,
kevés idő, mégis bepillantást engedett egy másik életbe, egy más
világba. Ott is van szegénység, nem is kicsi, mégis úgy éreztem,
egy sokkal nyugodtabb, békésebb világba érkeztem, mint amit itthon
hagytam. Rengeteg élménnyel gazdagodtam, megismeretm új ízeket,
ettem bárányt, meg halat, amit tulajdonképpen nem is szeretek, de
ott nagyon finom volt. Megismertem igazi, jó embereket. Ha pár
napra is, de kikapcsolódtam. Remélem, hamarosan lesz valaki, akit
karonfoghatok, és együtt sétálunk majd egy jó nagyot az erdélyi
tájakon.
Tovább »
- Írta: dorakme04
- Hozzászólások: 1
Címkék: marosvásárhely
2009-02-28 22:31:17
Komolyan mondom, lassan úgy érzem magam, mint egy elmebeteg.
Képtelen vagyok az érzéseimet rendbetenni, halvány lila
segédfogalmam sincs arról, hogy mit szeretnék. Itt van példának a
férjem, aki 8 hónapja nem tartja fontosnak, hogy megossza velem az
életét, és mégis, máshol nyavajog, panaszkodik, hogy de jó lenne
hazajönni. Elém nem áll, a legtöbb, hogy néha az sms-iben (!)
el-elkottyint pár szót, ami miatt azt érzem, h hazahúz a szíve.
Nemrégiben egy beszélgetés során azt mondta, hogy küzd az esze a
szíve ellen. Nekem ez a mondat olyan, mintha óhéber nyelven mondta
volna. Értettem, amit mond, de a tartalmát fel nem foghatom. Vagy
lehet, hogy ez az ő "bölcsessége, bölcselete" lenne a
kulcs? Tudom, és ismerek is olyan volt párokat, akiknek tényleg
azért kellett szakítani, mert a józanész azt diktálta, hiába volt
meg az érzelem. (kiderült a vérszerinti rokonság, nagy korkülönbség
volt). Ezekben a helyzetekben szinte törvényszerű a szakítás,
legalább is az én elveim szerint. Hogyan tud az ember valakitől
elszakadni, aki mindig ad egy-egy jelet, amivel elbizonytalanít?
Lehet, h épp ez a cél. Némi időhúzás, amíg nem talál jobbat, addig
talonban tart. Sérülékenyebb, és labilisabb vagyok, mint hittem...
Körülbelül egy éve, tavasszal, amikor készültem a második
beültetésre, akkor írtam talán azt, hogy kezdem lassan meghallani a
madarak csicsergését. Mennyi minden történt azóta, a madarak
nemsokára újra csiripelnek, én meg bizonytalanabb vagyok magamban,
mint valaha voltam. az benne a legszebb, hogy sok minden, ami a
sorsommal kapcsolatos, nem rajtam múlik...
Tovább »
- Írta: dorakme04
- Hozzászólások: 1
Címkék: bizonytalanság, értetlenség
2009-02-14 20:40:59
Elég régen írtam már bejegyzést, igazándiból mostanában nehezen
jönnek a gondolatok. Zajlik körülöttem az élet, mióta magam vagyok.
Mintha a sors nem rakott volna helyre eléggé, mindig történik
valami. Mióta egyedül vagyok, nagyon üresnek érzem a házat, amiben
élek. Régebben szerettem itt lakni, de hetek óta egyre rosszabb.
Sokat vagyok magam, nehezen tartom a kapcsolatokat, igazándiból az
ijeszt meg, hogy szeretek is magam lenni. Nem tudom, hogy jól
látom-e, de ez nincs így jól. Néha nem is hiszem, hogy van ebből az
állapotból kiút. Felbukkant egy férfi is az életemben, de
egyszerűen nem vagyok képes vele találkozni. Érzem a falat, ami a
szívem köré épült. Nem tudatos hárítás ez, inkább ösztönös. Talán
nem vagyok még kész egy új párkapcsolatra, vannak még elvarratlan
szálak a lelkemben. Mostanában kevésbé látom derűsnek a jövőt,
önbizalmam egyenlő a nullával. Ma voltam kint a temetőben a
fiúknál, morbid, de így emlegetem a fiamat, a sógoromat, és
apósomat. Mindig megnyugvást hoztak ezek a "látogatások", de
ezúttal nem. Pedig régen voltam a sírkertben. Most érzem, hogy egy
hullámvasúton ülök, az érzéseim úgy cikáznak, hol jobban vagyok,
hol rosszabbul. Hamarosan rendbe szedem az életem, legalább is
nagyon szeretném, ha sikerülne.
Ma Valentin napja van. Számomra nem jelent semmit, sosem
tartottuk, mert mikor minden rendben volt, mindennap a szerelmesek
napja volt. Mégis, azoknak, akik boldog párkapcsolatban élnek,
kívánok minden szépet és jót!
Tovább »
- Írta: dorakme04
- Hozzászólások: 0
Címkék: hullámvasút
2009-01-01 14:35:53
Eljött ez a nap is. Túl vagyunk az ünnepeken. Ilyenkor hajlamos
az ember némi összegzést tartani az elmúlt év történéseiből. Kinek
jobban, kinek rosszabbul sikerült a 2008. éve. De ezek a dolgok
mindig relatívak. Mert mikor azt hiszem, hogy az elcseszett
életemnél nem lehet rosszabb, rá kell döbbennem, hogy dehogy is
nem. Mert nem mindegy, hogyan nézünk egy-egy helyzetet. A pohár
félig üres, vagy félig tele van. Újév napján fogadkozunk, ezt
teszünk, ezt nem teszünk, és hasonlók. Két dolgot én is
megfogadtam. Csak egyik sem rajtam múlik. De rábízom magam a
sorsra, hiszen amit meg lehet tenni ezezben az ügyekben, én
megtettem, és teszem folyamatosan. Azt szeretném, ha végre tényleg
eljönne az én időm, és nem csak a völgybe le mennék, hanem végre a
hegyre fel is! Békés, boldog újévet kívánok mindenkinek!
Tovább »
- Írta: dorakme04
- Hozzászólások: 0
Címkék: búék
2008-12-17 16:53:27
Köszönöm mindenkinek az eddigi, és az ezt követő hozzászólásait!
Képes vagyok még ezekből is erőt meríteni!!!! Ezer puszi!
Tovább »
- Írta: dorakme04
- Hozzászólások: 0
Címkék: köszönet
2008-12-16 20:09:16
Korábban írtam már arról, hogy a férjem pár hónappal ezelőtt
kilépett nyolc éve tartó kapcsolatunkból. Ez a tény az első sokk
hatás után egészen érthetővé vált. Érzésem szerint nagyon jó
döntést hozott. Akkor tette ezt, amikor még nem mérgesedett
el a kapcsolatunk ezért-azért, és megtudjuk beszélni a dolgainkat,
a lezáratlan ügyeinket meg tudjuk oldani. Némiképp érzékenyen
érintett, hogy különélésünk egyik oka egy harmadik személy volt,
aki szépen, fokozatosan belépett férjem életébe. Nem hibáztatom,
hiszen ahogy egy szerelemhez szerencsés esetben két ember kell, úgy
a szakításhoz is két ember "össz munkája" szükséges. Miután
kihevertem az első fájdalmas napokat, heteket, próbáltam leszűrni a
tanulságokat is. Azt mondják, lehet, hogy nem pontosan idézem, de
az, ami nem öl meg, az megerősít. Rá kellett jönnöm, hogy bizony
voltak dolgok, amiket rosszul csináltam, másképp kellett volna, más
stílusban. De az is nyílvánvalóvá vált, van, amiből nem szeretnék
leadni. Hiszek abban, hogy hiába a rohanó élet, amire annyi
mindent, annyi minden hiányát ráfogunk, igen is szükség van a
szeretetre, a szerelemre, és a meghittségre. Nem tudom, hogy meddig
tart ilyenkor a "gyászév", de úgy döntöttem, kinyitom a szívem.
Eleinte visszahúzott az, hogy névlegesen még férjnél vagyok, de
aztán arra gondoltam, hogy férjemet sem izgatta a házasság
intézménye, amikor félrelépett. Van valaki az életemben, aki nagyon
fontos nekem, azt hiszem, tudnám, tudom tiszta szívemből szeretni.
Nem tudom, a sors mennyire akarja, hogy legyen valami ebből az
ismeretségből, de most úgy érzem, sok mindent megadnék érte. Abban
biztos vagyok, amennyiben barátságnál tovább nem fejlődik a
kapcsolatunk, én akkor is nagyon boldog leszek, mert ő egy olyan
férfi, akinek a barátsága is nagyon értékes. Bízom benne, hogy
ennyi rossz, és kellemetlen élmény után végre rám mosolyog a
szerelem, a szerencse, és végre élhetem azt az életet, amire mindig
is vágytam. Nem elérhetetlen dolgok ezek: egészség, férj,
gyerekek...
Tovább »
- Írta: dorakme04
- Hozzászólások: 2
Címkék: érzelem, szerelem
2008-12-15 18:14:08
Egy ideje nagyon szeretek idézeteket, aforizmákat,
bölcsességeket olvasni. Ma találtam erre az idézetre, ami
megdöbbentően illik az életemre. Szeretném megosztani másokkal is,
hát íme: "Megbocsájtottam a
megbocsájthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen
embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam
olyanokban, akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem, mikor már nem bírtam
tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszont
szeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök
hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és
felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki
nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem.
DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK!"
Tovább »
- Írta: dorakme04
- Hozzászólások: 0
Címkék: élet, idézet, sors
2008-12-14 17:10:45
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én a Karácsony ünnepét nem
szeretem. Valami oka ennek mindig volt, és talán nem voltam arra
érett, hogy ezeket az okokat orvosolni tudjam. 9 éves voltam,
amikor a szüleim elváltak. Gyerekként már eleve az megviselt, hogy
válnak, az meg végképp nem esett jól, hogy ezt karácsony előtt
tették. De aztán ért a meglepetés! Hiába volt már papírja a
szüleimnek arról, hogy már nem tartoznak össze, az ünnepet együtt
töltöttük! Még most is olyan jó érzés erre gondolni! Aztán
következtek a "kétlaki" ünnepek, hiszen édesapám talált másik
társat, így nem működhettek a közös összejövetelek.
Nagyobbacska fejjel mindig azon törtük a fejünket nővéremmel,
hogyan osszuk be az időt, hogy mindenki kedvére tegyünk. Anyu nem
igazán találta helyét a válása után, volt némi gondja az
alkohollal is, és ezzel a mi kedvünket is elvette a dínom-dánomtól.
Aztán elvesztettük Öt. Onnan fogva jött a nagy üresség. Valahol Ő
tartotta össze a szűkebb családunkat. Néhány év szomorú ünnepe után
jött egy szép karácsony. Épp szenteste mozdult meg a babám a
pocakomban, nagyon boldog voltam, hogy ilyenformán érezhettem Őt.
Sajnos az újév tragédiát hozott, elvesztettük a kisfiunkat. Abban
az évben nálunk nem volt karácsony. Az idei év sem volt
éppen felemelő, férjem elhagyott. De úgy döntöttem, a mostani
karácsonyomat nem adom! Már elkezdtem a karácsonyi díszítést,
eldöntöttem, hogy veszek egy kisebb fácskát, és próbálom magam
ráhangolni a szentestére. Szeretném végre érezni a karácsonyi
illatokat, ízeket, hangulatokat. Az ajándékozást is
megoldottam, kisebb kedvességekkel készülök, mert azt vallom, hogy
nem az számít, mennyi pénzt költünk ajándékokra. A Karácsony
alapvetően a szeretet ünnepe. Nyilván nem mondok azzal nagy
újdonságot, hogy nem csak ezeken a napokon kell egymásra
odafigyelni, hanem az év többi napján is. Ez nem mindig megy
persze, hiszen az élet nem csak abból áll, hogy "Szeressük egymást
gyerekek!" De törekedni kell arra, hogy az szerint éljünk, úgy
szeressünk, ahogy azt visszavárjuk. Hisz van egy mondás: Amilyen az
Adjon Isten, olyan lesz a Fogadj Isten! Békés, boldog Karácsonyt
kívánok Mindenkinek!
Tovább »
- Írta: dorakme04
- Hozzászólások: 4
Címkék: hangulat, karácsony, szeretet
2008-11-01 22:25:38
Ezt az idézetet mindenképp szeretném megmutatni:
Tovább »
- Írta: dorakme04
- Hozzászólások: 1
Címkék: elmúlás, idézet
2008-11-01 15:20:16
Valahogy nem tudok megbarátkozni a halállal, és a vele kapcsolatos
dolgokkal. Azt felértem ésszel, és kellő bölcsességgel, hogy aki
megszületik, az meg is hal. Ehhez nem kell túl sok ész. Anyám 52
évesen, fiam 3 naposan ment el, és apósom is korán itthagyott
bennünket. Az idő múlásával parsze a sebek is gyógyulni kezdenek,
és azok a bizonyos miérttel kezdődő mondatok is elfogynak egyszer.
Nem vagyok nótórius temetőbe járó, hívő meg pláne nem, de ilyenkor
mindig valami meghitt, meleg érzés kerít hatalmába. Nagyon sok sírt
keresünk fel ilyenkor. Sajnos egyre többet. Nehéz az elmúlás, de
egyszer eljön, nincs mese.
Tovább »
- Írta: dorakme04
- Hozzászólások: 1
Címkék: gyertya, halál, mindenszentek
2008-10-12 10:18:18
Az elmúlt hetek eseményei önvizsgálatra kényszerítettek, és
érdekes lett az eredmény. Be kellett látnom, hogy rengeteg dologban
hibáztam a házasságom és más kapcsolatok felbomlásában. Persze,
mindenhez két ember kell, de eldöntöttem, hogy sok mindent másképp
csinálok, ha módom adódik rá. Első lépésként egy számomra kedves
embernek elmondtam azokat a dolgokat, amiket ő nem feltétlen akart
hallani, de van amikor tehetetlen az ember ilyen esetekben. Elég
érdekes szituáció volt.
Tovább »
- Írta: dorakme04
- Hozzászólások: 1
Címkék: érzelem, hangulat, szerelem
2008-09-14 16:23:56
Hát elköltözött a férjem. Július 20-án közölte, nem bírja tovább.
Az első sokk után be kellett látnom, hogy egy nagyon jó döntést
hozott. Lehet, hogy én sosem tettem volna meg. Lassan két hónapja
lesz, hogy külön vagyunk, de az igazi elszakadás csak pár napja
kezdődött meg. Idáig kb két naponta kommunikáltunk, de ez a
menetrend megváltozni látszik. Önámítás lenne azt hinni, hogy a
távolság erősebbé tesz egy ilyen kapcsolatot. Beláttuk mindketten,
hogy a mi közös életünknek vége. Tudom, nem én vagyok az egyetlen,
és sajnos nem is az utolsó, aki elválik a párjától, de mégis fáj,
és furcsa. De mint annyiszor az elmúlt években ismét fel fogok
állni, és megmutatom, nem adom fel!
Tovább »
- Írta: dorakme04
- Hozzászólások: 1
2008-04-18 21:17:06
Nem mondhatnám magamról azt, hogy gyorsan
döntök, hiába kos a csillagjegyem. Állítólag, mi kosok
szeretünk fejjel menni a falnak. Amiről most írok, az a gondolat
régóta formát öntött már a fejemben. Nemrég voltunk 6 éves házasok,
kapcsolatunk 8 éve tart. Tudom, ez nem egy nagy idő, de tudva az
előzményeket, sokan fabatkát sem adtak volna ezért a kapcsolatért.
Sőt, voltak, akik nem kis energiát fektettek abba, hogy mi ne
lehessünk egy pár. Végül, mégus csak nekik lesz igazuk?!
Tovább »
- Írta: dorakme04
- Hozzászólások: 1
Címkék: elválás, érzelmek
2008-03-25 20:23:08
Eljött tehát a nagy nap. Ma megtudtam. Tisztán, érthetően, de nem
kíméletlenül. Nem vagyok terhes. Nem sikerült. Pedig annyira bíztam
benne! Állítólag semmi sem történik ok nélkül. Magyarázatok mindig
vannak. Mindenre. Arra is, hogy nekem és a többi lombikos
sorstársamnak miért kell ennyi rettentő fájdalmon keresztül menni,
várni a napokat, heteket. Biztosíték pedig nincs a jó
hírekre. Magyarázat van a z ide-oda megszült gyermekekre, de nincs
magyarázat a miértekre. Pedig egyszer ezekre a kérdésekre választ
kellene kapni. Pl.: MÉRT VELEM TÖRTÉNIK MINDEZ?!
Tovább »
- Írta: dorakme04
- Hozzászólások: 1
Címkék: remény
2008-03-23 21:42:13
Az élet furcsa dolgokat produkál. Ma írtam az első bejegyzést, nem
gondoltam, hogy ma újra írnom kell.
Tovább »
- Írta: dorakme04
- Hozzászólások: 1
Címkék: barát, döbbenet, internet, szomorúság, távolság
2008-03-23 15:12:51
Igazándiból a kályhától kellene kezdenem. Alaphelyzet: Természetes
úton nem lehet gyermekünk.
Tovább »
- Írta: dorakme04
- Hozzászólások: 1
Címkék: lombik
